A mai napon az Erasmus+ program keretében 15 tanulónkkal és két kísérő pedagógussal a lengyelországi Lublin városában található Majdanek koncentrációs tábort látogattuk meg. Ez a látogatás nem csupán egy történelmi helyszín megtekintését jelentette, hanem egy mélyen megrázó és tanulságos élményt is, amely hosszú időre nyomot hagy mindannyiunkban. A tábor területén angol nyelvű idegenvezetés keretében ismerkedtünk meg a második világháború egyik legsötétebb fejezetével. A túra során részletes tájékoztatást kaptunk az egyes helyiségek funkciójáról, a foglyok mindennapi életéről, szenvedéseikről és az embertelen körülményekről, amelyek között élniük kellett. A diákok megrendülten hallgatták, hol történt a foglyok szelektálása, hol aludtak, milyen körülmények között éltek, és milyen borzalmakat kellett átélniük. A látogatás egyik legmegrázóbb pontja a krematórium megtekintése volt, ahol a halál iparszerű működésének nyomait ma is őrzi a hely. A túra végén egy emlékhelyhez érkeztünk, amelyet a hamvak és megmaradt csontok fölé emeltek. Ez a szimbolikus sírhely méltó emléket állít az áldozatoknak, és csendes figyelmeztetésként szolgál a jövő generációi számára. Ez a nap nem csupán történelemóra volt, hanem egy mély erkölcsi tanítás is: emlékezni a múlt borzalmaira, hogy soha többé ne ismétlődhessenek meg. A diákok számára ez a látogatás nemcsak tudást, hanem empátiát, együttérzést és felelősségtudatot is adott. A jobb jövő felé vezető út a múlt megértésén és a tanulságok levonásán keresztül vezet.

Lengyelországban, a háromhetes Erasmus program második hetében járunk. A fiúk már rutinosan kelnek hajnalban, indulnak a munkába, és bár hosszú az út, fárasztó a nap, minden kihívásnak bátran és kitartóan állnak elébe. Nem panaszkodnak – inkább bizonyítanak. Nap mint nap.🫶 👨‍🍳És ma este, a fáradtság ellenére, mégis mosollyal az arcukon, lelkesedéssel a szívükben vettek részt egy különleges eseményen: egy esti főzőversenyen, ahol kis csapatokban mérhették össze kreativitásukat és konyhai ügyességüket.🍲 A konyhában igazi mesterművek születtek. Volt, aki baconbe tekert sajtkockás csirkemellet készített, amit bundázva, frissen sütött meg, mellé illatos rizst tálalt. Mások kétfogásos menüvel rukkoltak elő: karfiolkrémleves után ropogós frissensültet kínáltak rizzsel és kukoricasalátával. És volt, aki az amerikai klasszikust, a mac and cheese-t készítette – ízesen, zamatosan, ahogy azt otthon is megszokták.🍽🥣👨‍🍳 Az este nemcsak a gasztronómiáról szólt, hanem valami sokkal többről. Egy pillanatra megállt az idő, és az otthon ízei, illatai, hangulata beköltözött a lengyel konyhába. A fiúk nemcsak főztek – hazahozták egy darabját annak, amit otthonról hoztak: a szeretetet, az összetartást, a gondoskodást. Szülőként talán nehéz elképzelni, milyen messze vannak most, milyen napokat élnek meg. De ma este, ha látták volna őket – ahogy együtt dolgoznak, nevetnek, kóstolnak, versenyeznek –, nem a honvágy, hanem a büszkeség könnyei gyűltek volna a szemükbe. Mert ezek a fiúk nemcsak helytállnak – hanem fejlődnek, épülnek, és közben megmutatják, milyen értékeket hoztak otthonról. És ez az este, ez a főzőverseny, egy apró, de annál szebb bizonyítéka volt annak, hogy jó úton járnak.🫶

A mai napon az Erasmus+ program keretében a tanulók kísérő tanáraik vezetésével ellátogattak a festői szépségű Łańcut városába, amely a délkelet-lengyelországi régió egyik gyöngyszeme. A város barokk hangulatával, gondosan ápolt utcáival és történelmi épületeivel már az érkezés pillanatában elvarázsolta az utazókat. A nap fénypontja kétségkívül a híres Łańcuti kastély meglátogatása volt, amely a lengyel arisztokrácia egykori pompáját idézi. A kastélyt körülölelő angol stílusú parkban tett séta igazi felüdülés volt az elmúlt napok esőzései után – a nap sugarai lágyan simogatták a zöld lombkoronákat, a madarak vidáman csiviteltek, a levegő pedig friss volt és illatos. A tanulók szinte lélegzetvisszafojtva figyelték a kastély termeinek gazdag berendezését, a freskókat, kristálycsillárokat és antik bútorokat. A kastélyhoz tartozó kocsimúzeum különleges élményt nyújtott: a kiállított hintók, lovas kocsik és korabeli járművek révén a fiatalok egy pillanatra a múlt századok elegáns világába csöppentek. A fiúk különösen nagy érdeklődéssel szemlélték a díszes járműveket, és szinte versengtek, ki tud jobb fényképet készíteni – a telefonok kamerái szinte megállás nélkül csattogtak. A nap végére mindenki arcán mosoly ült, a szívükben pedig egy darabka Łańcut maradt. A város romantikus hangulata, a kastély időtlen eleganciája és a természet nyugalma olyan élményt nyújtott, amelyet sokáig őrizni fognak.