Iskolánk, a NYSZC Tiszavasvári Szakképző Iskola és Kollégium örömmel csatlakozott a HUNOR-program és a BME – Kísérletezz velünk!” fizikai kísérletek Földön és Űrben című programhoz, amelynek célja, hogy élményalapú fizikai kísérletezéssel közelebb hozza a természettudományokat a fiatalokhoz. A program különlegessége, hogy a bemutatott kísérleteket Kapu Tibor űrhajós is elvégezte a Nemzetközi Űrállomáson – így tanulóink a videófelvételek segítségével „vele együtt” vizsgálhatták meg az egyes jelenségeket. A foglalkozásokon 15 diák vett részt Bugyáné Takács Tímea tanárnő vezetésével. A tanulók saját kezűleg végeztek több látványos és gondolatébresztő kísérletet, amelyek során mágneses, gravitációs, optikai és áramlástani jelenségeket vizsgáltak. Megfigyelték például, hogyan viselkedik egy rugó különböző körülmények között, és hogyan változik a folyadékok viselkedése eltérő fizikai hatásokra. Tapasztalataikat Kapu Tibor űrbéli videóival vetették össze, majd részt vettek a BME előadásán, ahol egyéb tudományos ismeretekkel is gazdagodtak. A gyakorlatok nemcsak szórakoztatóak voltak, hanem segítették a tananyag mélyebb megértését is. A diákok aktívan, kíváncsian vettek részt a munkában, és valódi élményként élték meg a tudományos felfedezést.

A mai napon az Erasmus+ program keretében 15 tanulónkkal és két kísérő pedagógussal a lengyelországi Lublin városában található Majdanek koncentrációs tábort látogattuk meg. Ez a látogatás nem csupán egy történelmi helyszín megtekintését jelentette, hanem egy mélyen megrázó és tanulságos élményt is, amely hosszú időre nyomot hagy mindannyiunkban. A tábor területén angol nyelvű idegenvezetés keretében ismerkedtünk meg a második világháború egyik legsötétebb fejezetével. A túra során részletes tájékoztatást kaptunk az egyes helyiségek funkciójáról, a foglyok mindennapi életéről, szenvedéseikről és az embertelen körülményekről, amelyek között élniük kellett. A diákok megrendülten hallgatták, hol történt a foglyok szelektálása, hol aludtak, milyen körülmények között éltek, és milyen borzalmakat kellett átélniük. A látogatás egyik legmegrázóbb pontja a krematórium megtekintése volt, ahol a halál iparszerű működésének nyomait ma is őrzi a hely. A túra végén egy emlékhelyhez érkeztünk, amelyet a hamvak és megmaradt csontok fölé emeltek. Ez a szimbolikus sírhely méltó emléket állít az áldozatoknak, és csendes figyelmeztetésként szolgál a jövő generációi számára. Ez a nap nem csupán történelemóra volt, hanem egy mély erkölcsi tanítás is: emlékezni a múlt borzalmaira, hogy soha többé ne ismétlődhessenek meg. A diákok számára ez a látogatás nemcsak tudást, hanem empátiát, együttérzést és felelősségtudatot is adott. A jobb jövő felé vezető út a múlt megértésén és a tanulságok levonásán keresztül vezet.

Lengyelországban, a háromhetes Erasmus program második hetében járunk. A fiúk már rutinosan kelnek hajnalban, indulnak a munkába, és bár hosszú az út, fárasztó a nap, minden kihívásnak bátran és kitartóan állnak elébe. Nem panaszkodnak – inkább bizonyítanak. Nap mint nap.🫶 👨‍🍳És ma este, a fáradtság ellenére, mégis mosollyal az arcukon, lelkesedéssel a szívükben vettek részt egy különleges eseményen: egy esti főzőversenyen, ahol kis csapatokban mérhették össze kreativitásukat és konyhai ügyességüket.🍲 A konyhában igazi mesterművek születtek. Volt, aki baconbe tekert sajtkockás csirkemellet készített, amit bundázva, frissen sütött meg, mellé illatos rizst tálalt. Mások kétfogásos menüvel rukkoltak elő: karfiolkrémleves után ropogós frissensültet kínáltak rizzsel és kukoricasalátával. És volt, aki az amerikai klasszikust, a mac and cheese-t készítette – ízesen, zamatosan, ahogy azt otthon is megszokták.🍽🥣👨‍🍳 Az este nemcsak a gasztronómiáról szólt, hanem valami sokkal többről. Egy pillanatra megállt az idő, és az otthon ízei, illatai, hangulata beköltözött a lengyel konyhába. A fiúk nemcsak főztek – hazahozták egy darabját annak, amit otthonról hoztak: a szeretetet, az összetartást, a gondoskodást. Szülőként talán nehéz elképzelni, milyen messze vannak most, milyen napokat élnek meg. De ma este, ha látták volna őket – ahogy együtt dolgoznak, nevetnek, kóstolnak, versenyeznek –, nem a honvágy, hanem a büszkeség könnyei gyűltek volna a szemükbe. Mert ezek a fiúk nemcsak helytállnak – hanem fejlődnek, épülnek, és közben megmutatják, milyen értékeket hoztak otthonról. És ez az este, ez a főzőverseny, egy apró, de annál szebb bizonyítéka volt annak, hogy jó úton járnak.🫶